Ha óvodás, vagy alsós a gyermeked, érdemes tovább olvasnod: róla van szó.

Ide most csak egy gyors, és nagyon tömör összefoglalót írtam, mert tudom, hogy kevés az időd. Ha a téma részletesebben is érdekel, kattints IDE, mert bővebben is kifejtem.

Egészen nyilvánvaló, hogy a mai hivatalos oktatási rendszer nem tesz jót a kisgyerekeknek. Erről a témáról nálam okosabb emberek már sok-sok könyvespolcot megtöltő könyvmennyiséget írtak meg.

Aki csak megteheti, igyekszik kimenekíteni gyermekét magániskolákba, vagy otthon tartani magántanulónak. Ez sajnos nem mindenkinek jön össze, emiatt sokan frusztráltnak, tehetetlennek érzik magukat, és más híján elintézik azzal, hogy “én is így nőttem fel, mégis ember lett belőlem”. Ismerős?

De azt mondom, nem kell beletörődni a dolgokba, mert mindig van valami, amit tehetsz. A gyermeked most éli meg azokat a legérzékenyebb éveit, amelyek döntő hatással lesznek a jövőjére. Most dől el, hogy az iskolai rendszer milyen szinten tanítja meg őt írni, olvasni, számolni. Most dől el, hogy bele fog-e tartozni népesség azon 25%-ába, akiket funkcionális analfabétáknak hívnak, amivé – ha nem figyelnek oda a tanításukra – az iskolában válnak a gyerekek (el tudja olvasni a szöveget, de nem érti, hogy miről van szó). Most dől el, hogy megszereti-e az olvasást, az írást, ami alapvető emberi örökségünk. Tehát MOST kell neki segíteni. Nem 20 év múlva, amikor majd talán jön egy kompetens miniszter, és talán képes lesz egy épelméjű oktatási rendszert kiizzadni magából. MOST.

Mit tehetsz a gyermekedért? Nagyon is sokat! Alapvetően két vonal mentén építsd fel stratégiádat:

1, Éreztesd vele folyamatosan, hogy mellette állsz, hogy ő fontosabb neked, mint az iskola, és bármilyen eredményt is hoz haza, te ugyanúgy fogod szeretni. Ugyanis, a gyerek által hazahozott értékelés ténylegesen, és nagyon sok esetben nem a valódi tudását, képességét tükrözi. Mondok majd erre példát a saját életemből, hogy lásd, nem vagy egyedül. (Így aztán már legalább ketten vagyunk… :)) De miért is jelentheted ki bátran, akár még szakemberek, tanárok, pedagógusok, sőt az iskolaigazgató előtt is ezt? Azért, mert (és itt pontokba szedem):

  • A tananyag sokszor nem a gyerek korosztályának megfelelően van felépítve.
  • Az egymást követő tanévek anyagai nem épülnek egymásra. Amit például már alkalmazás szinten követelnek meg egy másodikos gyermektől, újból előjön harmadikban, mintha újdonság lenne. Nézz utána, rengeteg anyagot rakok erről folyamatosan ki.
  • A tankönyvek tele vannak olyan szavakkal, kifejezésekkel, amelyek nem a korosztálynak valóak, és bár egy felnőtt tisztában van a jelentésével, a gyerek nem, ezért átsiklik fölötte, és ott marad a meg nem értett anyagrész, mint egy légüres tér a fejében, amire nem lehet építkezni a továbbiakban. És mivel a pedagógus ebben a rendszerben csupán az anyag leadásában és az adminisztrációban érdekelt, nem fog törődni a problémás gyerekkel. Sokkal könnyebb diszlexiásnak, és a társainak kikiáltani, és máris le van róla a felelősség.

2, Képviseld a gyereked érdekeit bátran, adj visszajelzést a tanárnak, igazgatónak, vagy akár magasabb fórumokon is. Nem árt, ha tudják, hogy odafigyelsz. Ha esetleg számon meri rajtad kérni bárki, hogy mi ez a nagy buzgóság, akkor válaszold azt, hogy gyermekeink a jövő képviselői. Tőlünk függ, itt, és most, hogy milyenné válnak, azaz, hogy milyen jövőt építünk. Ezen kívül, miért állhatsz ki még bátran gyermeked mellett? Azért, mert utolsó érvként bár, de nagyon is nem utolsó sorban, a közoktatást közpénzből, azaz a TE befizetett adóidból finanszírozzák. Egyszerűen jogod van arra, hogy beleszólhass, ha valami nem tetszik. Beszélj a tanárral, az igazgatóval, a polgármesterrel, bárkivel. Jogod van hozzá. A gyerekednek pedig joga van ahhoz, hogy életkorának megfelelő, és jól összeszedett anyagokból tanítsák, és ha hibázik, nem ért valamit, akkor a tanár azt korrigálja, mert az a dolga. Érted? Az a szakmája. Ez olyan dolog, hogyha egy asztalos csálé asztalt készít a pénzedért, akkor visszamész hozzá, hogy csinálja meg rendesen, mert az a dolga. Ha továbbra sem készít jó asztalt a pénzedért, és a pénzedet viszont elteszi, akkor feljelented. Nem? Az asztalosnak egy jó asztal a terméke, a tanárnak pedig egy olyan gyerek a terméke, aki érti a tananyagot, és alkalmazni is tudja. A tanárnak fel kéne szólalnia, ha szakmailag nem megfelelő az előírt tankönyvcsalád, mint ahogy sokan meg is teszik ezt. Visszajelzés híján ugyanis nem lesz jobb, csak rosszabb. A tanárnak figyelmen kívül kéne hagynia a rossz tankönyveket, a szakmailag nem megfelelő előírásokat, ahogy ezt sokan meg is teszik. Van olyan ismerősöm, akit az igazgató behívott, hogy hagyja abba a különcködést. Az ismerősöm azt mondta, hogy rúgja ki nyugodtan, de ő csak így tudja felvállalni, amit csinál. NEM RÚGTÁK KI. Szóval alulról indul a valódi oktatási reform, soha se felülről. Én nem abban látom a megoldást hosszú távon, hogy mindenki magántanulót csinál a gyerekéből (bár ez lenne az ideális), hanem abban, hogy egy olyan oktatási rendszerünk van, ahol a gyerekek jól érzik magukat, és stabil tudással rendelkeznek, felkészülten várják a jövő kihívásait.

Akár magántanuló, akár iskolába jár gyermeked, legelőször is figyelmedbe ajánlom azt a hosszú évek alatt érlelt e-book-ot, amit ebben a témában írtam. Természetesen ingyen, hiszen neked MOST kell segítség, hogy merre indulj el.

Többek között ezeket a témákat érintem 53 oldalon keresztül:

tfj-fedlap

  • Hogy kapcsolódik a játék a tanuláshoz, és ezt hogy lehet a mindennapokban felhasználni?
  • Mi a kisgyermek lényege?
  • Milyen játékos trükk segít a nehéz tanulási helyzetekben?
  • Mi történik, ha a felnőtt unatkozik?
  • Sok-sok példa, amit ki is próbáltam gyerekeimmel!
Könyv letöltése

OLVASS BELE!

beleolvas-18-19

38-39-1500

Olvass bele az elejébe!
Olvass bele a végébe!