Egy nép, egy nemzet összességének állapota hasonlít az őt alakító egyedek állapotára. Ha erős öntudatú, határozott személyekből áll, akiknek határozott elképzelésük van a világról, akkor az a nemzet is ilyen. Ellenkezőleg, ha beteges, terméketlen, és tanulatlan egyedekből áll, akkor az a nemzet is ilyen lesz nagy vonalaiban. Egy ország, egy társadalom stabilitása két fő alappilléren nyugszik: Az oktatás, és az egészségügy. Az oktatásnak elsődleges célja annak elérése, hogy a tanár feleslegessé váljon az élethosszig tartó, folyamatos fejlődés, folyamatos tanulás során. Ugyanígy, az egészségügy elsődleges céljának is annak kéne lennie, hogy az orvos “feleslegessé” váljon, mert a lakosság annyira egészséges  és munkájának gyakorlatilag csak megelőző jelleget kéne öltenie. Az orvosokat csak hírből kéne ismernünk.

Mondhatod, hogy idealisztikus gondolat, de tudom, legbelül Te is így érzed: Akkor lennél boldog, ha gyermekeid mindennap lelkesen jönnének haza az iskolából, mert annyi érdekeset tanultak, s még értették is, hogy miről volt szó, és tanév végén, miután megkapták kitűnő bizonyítványukat, azt mondanák még mindig teli energiával, hogy “Nem baj, hogy nem lesz most suli pár hónapig, úgyis van ez meg ez a téma, ennek kutatásával fogok foglalkozni!”

Te is örülnél, ha a településed weboldalán az orvosi hírek abból állnának, hogy milyen beosztásban tartják a körzeti orvosok az egészséges életmód tanfolyamukat!

És most nézzünk körül, hol tartunk…

Ez a weboldal az első célon dolgozik: Elérni azt, hogy felnövő gyermekeink saját belső indíttatásukból kifolyólag folyamatosan tanulni, fejlődni akarjanak, a tanulást ne kössék tanár személyéhez, vagy a rossz élményekhez. Ebben Te is tudsz neki segíteni. Sőt. Azt gondolom, hogy nagyon nagy mértékben hozzájárulsz Te is egy jobb ország kialakításához, ha gyermekedet ebben a szellemben neveled.

A legjobb az lenne, ha a gyerek otthon tanulhatna, és természetes közegében, a családban szocializálódhatna. Ma, Magyarországon a magántanulók, bár egyre többen vannak, de még mindig csak elenyésző százalékát képviselik az összes tanulónak.

Mivel az állami iskola egy felülről szabályozott, formális intézmény, ebből adódóan uniformizáló tulajdonságai vannak. Nemcsak a diákokat uniformizálja, hanem a szabályzáson keresztül a tanárokat, és a tananyagot is. Ha a tanár meg akar felelni a szabályokon keresztül támasztott követelményeknek, akkor nagyon kevés ideje-energiája marad differenciáltan foglalkozni a gyerekekkel. A jelenlegi oktatási rendszerben a tanár két dologban érdekelt:

  • A tananyag leadásában
  • Az adminisztrációban

Tudod, nagyon sok olyan plusz dolog van, amire egyébként odafigyelhetne, nem kell rá milliárdokat költeni, igazából nem kerülnek (sok) pénzbe, de sokuk mégse teszi, mert azért nem jár pozitív visszajelzés (hacsak nem a szakmai féltékenység). Azért viszont bőven jár ostorcsapás fentről, ha a papírmunka nincs rendben egy ellenőrzés alkalmával.

Példa: Önmagában nonszensz egy másodikos kisgyermeknek jelesnél rosszabbat adni bármilyen tantárgyból év végén azzal az indokkal, “Ez bizony közepes. És láttam, hogy még az ujjait használja”. (Igen, második osztály végén, amikor nehezebb feladatok voltak, az ujját használta, úgy számolt…) Vagy: “Nem ismerte a mondatfajtákat.” Mégis megtörtént, hogy aztán harmadikban az ilyen osztályzatot kapó témakörök újból, mintegy új tananyagként jöjjenek elő. Akkor mi értelme volt második végén ennyire megalázni? Az ilyen gondolatoknak, hogy de hát az osztályzásnak alsóban mi értelme van, meg hogy voltak olyan évek, amikor nem is volt, csak egyénre szabott szóbeli értékelés, mennyi értelmük van ilyenkor, amikor az ember csak áll, és nem érti, hogy most mi van. Csak egy nyolc éves kisdiákról van szó…. Vajon megfelelő vigasz egy nyolc éves kisiskolásnak, aki ezt átélte, és a tanulás iránti lelkesedése, önbizalma jókora törést szenvedett, hogy bocsi, rosszkor voltál rossz helyen? Mekkora cinizmus, és kimondom: kegyetlen nemtörődömség a tanár részéről… Így kezdődik már alsó tagozaton a tanulás valós megalapozása helyett a belső motiváció, lelkesedés letörése. 

Szóval vannak ezek az apró dolgok, ezek a plusz dolgok, amelyek nem kerülnek igazán pénzbe. Mi a különbség a között a két tanár között, akik közül az egyik lelkiismeret furdalás nélkül szinte egy az egyben leadja a szakszerűtlenül összeállított elsős anyagot, végigdarálja a 6-7 éves gyerekeken, bármi áron, hogy utána még harmadik-negyedikben is betűtévesztő a gyerekek nagy többsége, és utálja a kézírást, és a másik, aki nem fogadja ezt el, és előveszi Meixner Ildikó (érdemes utánanézni, hogy a zenetanításban nemcsak egy csodálatos Kodály Zoltánunk volt, akinek a módszere az egész világon elterjedt, hanem az írás-olvasás tanításában hasonló szerepet töltött be Meixner Ildikó is) zseniális módszerét, és felvállalja, hogy az elsős gyermekei nem fognak tollbamondást kapni félévkor? Melyik kap vajon támogatást a mai oktatási rendszerben? Melyik kap több támadást, és akadályt? Ki fog hamarabb belefáradni az egészbe? És az első tanár hogy merészel belemosolyogni a szülők arcába?  “Csak most teszem a gyerekedet tönkre, de legalábbis, minimum, eléggé megutáltatom vele az írás-olvasást…”

Amikor a gyermeked kimerülten, fáradtan jön haza, és az az érzés van benne, hogy mennyire utálja az egészet: dolgozatot írnak, de nem érti az anyagot, emiatt pedig szorong, görcs van a gyomrában, ez mind a „rendszerhiba” tünete.

Tudod, hogy a gyermeked egy zseni? Tudod, hogy lehetne belőle orvos, mérnök, művész, egy jó tanár? Akármi? Tudod? Tudod azt is, hogy a tanulásban nem kell elfáradni, és a gyereked hazajöhetne úgy is az iskolából, hogy tele van energiával, sikerélménnyel, és alkotni akar, mert annyira lelkes? És tudod, hogy ez nem is kerülne olyan sokba, csak egy kis emberségbe, és egy kis odafigyelésbe?

Itt jössz Te a képbe. Tanuld meg ezt a rövid online tanfolyamot, amelyet a könyvem mellé adok, és egy csomó eszközöd lesz arra, hogy a tanulási problémákat kezelni tudd. Képviselni tudod majd a gyerekedet a tanárjával szemben. Érveket fogsz felhozni, és megkérdezik majd tőled, hogy a kedves szülő vajon pedagógus-e véletlenül?

A tanfolyamot akkor is nagyon jól tudod használni, ha magántanuló a gyermeked. Sőt. Ekkor van csak igazi haszna, hiszen azonnal látni, és érteni fogod, ha bármi problémád adódik, hogy mi lehet a gyökere.

A tanfolyamot végzettek számára rendszeres webináriumot tartok, amelyekben meg tudjuk beszélni aktuális problémáitokat, és azt, hogy tudnál gyermekednek még hatékonyabban segíteni.

Tudjuk, hogy mi itt lent csak így tudunk a rendszerbe beavatkozni, és gyermekeinket igenis át tudjuk segíteni első iskolás éveiken!

Jelentkezz a tanfolyamra!

A könyv, és az online tanfolyam együtt csak 6500,- Ft. Ez kevesebb, mint egy bevásárlás, cserébe viszont folyamatos kapcsolatban leszel velem a tanfolyamod alatt. Kijavítom válaszaidat, ha úgy érzem, hogy nem teljesen tökéletes, nem érted teljesen, akkor addig nem küldöm a következő anyagot! Kérdezhetsz tőlem, és válaszolni fogok rá!

A tanfolyam után bekerülsz abba a csapatba, aki meghívót kap majd a havonta tartandó webináriumra. Szavazhatsz, javaslatot tehetsz arra, hogy miről legyen szó.

tek-fedlap

  • Melyek azok az elvek, amelyek nélkül sikeres tanulás nem lehetséges?
  • Sok példa!
  • Online tanfolyam a könyvvel együtt, mert csak így vagyok benne biztos, hogy fogod tudni alkalmazni is az olvasottakat!
  • Nekem hosszú évekbe telt, mire összeállt a kép. Ez most szinte azonnal a TIÉD LEHET!
  • Ha a segítségemmel végigtanulod, az még egyszer annyi tudást ad neked, mintha csak elolvasnád a könyvet. Próbáld csak ki!

A könyv jelenleg nem rendelhető. Ha érdekel, kérlek írj egy emailt, hogy értesíteni tudjalak, ha újból elérhető lesz.

OLVASS BELE!

tek-beleolvas-2-3

ELEJE

tek-beleolvas-40-41

VÉGEFELE