A cégeknél nemcsak pénzügyes, marketinges, vagy ügyvezető van. Mindig van egy olyan feladatkör is, amelynek betöltője az ott dolgozó emberekkel foglalkozik. Sokszor kimerül annyiban, hogy a munkaerőt felveszi, és kirúgja. Ez is épp elég energiát emészt fel. A jobb helyeken a személyzetis, vagy modern betűszóval jelölve a HR-es (A Human Resource angol kifejezésből, ami emberi erőforrást jelent) a munkatársak jólétével is törődik: Azzal, hogy azok jól érezzék magukat. Például csapatépítő tréningeket, továbbképzéseket, stb … szervez. Tehát nemcsak a munkaerőfelvétellel, elbocsátással, hanem azok oktatásával, és közérzetével is foglalkozik.

Egy cégvezető szemszögéből nézve, a HR-es akkor végzi jól a munkáját, ha a cég alkalmazottai, az ott dolgozók mindegyike a megfelelő végzettséggel a megfelelő helyen van, jó munkát végez, és még jól is érzi magát a csapatban. Egy ilyen céghez szinte kihalásos alapon lehetne csak bejutni, mert senki se akar önszántából kilépni. Sarkosan kifejezve, ez a HR-es terméke. Ezért kapja a fizetésért.

Ha egy cégnél az ott dolgozók nem annak megfelelően lennének beválogatva a csapatba, hogy kire van szükség, és emiatt a különböző feladatkörökben nem odavaló emberek ülnének, emiatt rossz munkát végeznének, és még rosszul is éreznék magukat, emiatt a munkahelyi légkör pocsék lenne, nagy lenne a fluktuáció, az elvándorlás, az a cégre nézve katasztrófális lenne. Ebben a helyzetben a HR-es lenne az első, akit cégvezetőként lecserélnék.

Nemrég döbbentem rá, hogy minden országnak megvan a maga HR-ese, akit jelen sorok írásakor Magyarországon Emberi Erőforrások Miniszterének hívnak. Az ő terméke, amiért a fizetését kapja, az a képzés, az oktatási rendszer, az egészségügy, a kultúra támogatása, fejlesztése. Ennek eredményeképp a betegségek csökkennek, az iskolából kikerülő nebulók kiváló eredményeket mutatnak fel, a művészetek virágoznak, és az itt lakók büszkék hazájukra. Alacsony az elvándorlás, erős a hazaszeretet, és az itt élők büszkék arra, hogy ez a hazájuk.

Kívánom, hogy így legyen.