Szülőnek lenni mindig is felelősségteljes állapot volt – van, és lesz.

Teljesen függetlenül attól, hogy maguk a szülők mit gondolnak erről, vagy a társadalomban a gyermek értéke mennyit ér.

A következő generáció elindításához szükség van a szülőkre.

Tehát, ha arról van szó, hogy a gyermeknek segíteni kéne a felnövésben, segíteni kéne a tanulásban, és úgy kéne segíteni, hogy még eredménye is legyen, mindenek előtt a szülőnek a saját maga portáján kell picit sepregetni, a saját hozzáállásán kéne változtatni.

Például, ha a tanulásról van szó, akkor a szülőnek le kéne számolnia a saját gyermekkori, tanulással kapcsolatos rossz élményeivel ahhoz, hogy ő maga tudjon majd segíteni.

Ha tanulásról van szó, akkor a szülőnek látnia kell, hogy van még hová fejlődnie, ha a gyermekének segíteni akar.

Jó pap is holtig tanul. Tartja a magyar közmondás, és azt kell mondjam, nagyon mély és bölcs élettapasztalat rejtőzik benne.

Ha arról van szó, hogy lehet a gyermeket jobban nevelni, hogy boldog és önbizalommal teli emberke legyen, aki felveszi a kesztyűt az élet kihívásaival, akkor a szülőnek illik pár szemléletváltó könyvet a témában elolvasni és megemészteni.

Most szülőnek lenni különösen nagy felelősség.

Két fő szempontot szeretnék most megosztani:

1, Milyen világot hagysz örökül nekik? Te mennyire vállalsz felelősséget akár még csak olyan pici szinten is, mint a szelektív hulladékgyűjtés?

A gyermeked hiába tanulja az iskolában környezetből, hogyan kell szelektíven gyűjteni a hulladékot, ha nem látja a példát otthon, mert te nem csinálod. Nem fogja fontosnak tartani.

2, Az általunk örökül hagyott világban a gyermekeinknek, az ő gyermekeiknek, és az ő gyermekeiknek kell majd boldogulniuk. Az ő feladatuk lesz, hogy a világot, amelyet elődeik elszennyeztek, kiaknáztak, kizsákmányoltak és felelőtlenül kezeltek, rendbe tegyék.

Ők fogják megállítani a háborúkat, az éhínséget, és az összes társadalmi eredetű katasztrófát, amiért az ember közvetlenül felel.

Nincs más opció, ugyanis ha ezt nem teszik, el fognak pusztulni.

Tehát szülőként ezt gondold végig, és kösd fel a gatyádat.

Felelős vagy a jelenért, és a jövőért egyaránt.

Felelős vagy azért, hogy te a jelenben mit teszel, és felelős vagy azért, hogy gyermeked a jövőben mit fog tenni.

Nekem négy gyermek köszönheti az életét. Az első gyermekem 21 éves koromban született. Azóta tanulok a szülőség iskolájában. Volt, hogy elégtelent kaptam, volt hogy jelest. Tudom, hogy nem könnyű. Sok örömet, boldogságot tartogat, ugyanakkor sok bánatot, könnyet, aggódást is.

A lényeg, hogy tanulj a hibáidból. Megbántad, amikor durván beszéltél vele, megütötted, cserben hagytad, ígértél valamit, amit nem tartottál be? Igen, ezt már nem lehet meg nem történné tenni, ez így van. De ha igyekszel, igenis jó szülő vagy, aki segít neki. Hajrá.

Ezért írom ezeket a bejegyzéseket. Ebben akarok neked segíteni.

Kérdezz. Felelni fogok. 48 év tapasztalata, amelyből 27 év szülőség, mögöttem áll.