Aznap ebédre tojásleves készült: Ez az egyszerű magyar étek nem más, mint egy köménnyel, kis szerecsendióval, babérlevéllel és fokhagymás-paprikás rántással készült rántott leves, amelybe 1-2 felvert tojást eresztünk bele óvatok keverés mellett, miután jól összeforraltuk a hozzávalókat.

Állok a tűzhely mellett, kavargatom, várom, hogy felforrjon végre.

Gyenge fehér habosodás jelzi a forrás kezdetét.

Kavargatom, beleszippantok a gőzbe. „Finom lesz.” – állapítom meg.

Kavargatom, állok a gőz fölött. Belerévedek a levesbe. És akkor ott, megláttam valamit.

Gergő, gyere ki gyorsan hozzám a konyhába! Megmutatom, hogy alakult ki a Naprendszer!”

Kilenc éves kisfiam azonnal trappol, egyszer se kell neki könyörögni, de ez érthető is: Az ember tojáslevest főző anyja a konyhában nem sűrűn tudja megmutatni, hogy alakult ki a Naprendszer. Szalad nézni a csodát.

Figyeld csak kisfiam… Nézd, most óvatosan megkeverem, és elkezd forogni a fehér hab. Látod?”

A fehér hab körbe-körbe forog még azután is, ahogy kiemelem a fakanalat belőle. És egyszer csak apró örvények alakulnak ki rögtön azután, hogy az előbb még egyenletes habkorong koncentrikus körökre tagozódott.

Az örvények önálló életre kelnek, már saját központjuk körül forognak, miközben más-más sebességgel keringenek tovább saját pályájukon a központ körül.

Mi pedig csak állunk az egész felett, és nézzük a csodát. Azt hiszem, sikerült megmutatnom egy kilenc éves kis emberkének azt, amit majd középiskolában tanulnak majd Laplace-elmélet néven.

Főzzetek ti is tojáslevest!