Első látásra buta kérdésnek tűnik, pedig ez egy létező probléma. Gyerekek között. Írni tanuló gyerekek között.

Amíg még szabadon rajzolgatnak, színezgetnek, akkor teszik le a ceruzát, amikor csak akarják, és akkor folytatják, amikor nekik jól esik. A ceruza stabil fogása, és megfelelő mozgatása egy nagyon összetett folyamat, ami hosszú éveken keresztül érik mind idegrendszeri, mind fizikai területen.

Ez a fejlődési folyamat nem vesz tudomást arról, hogy a gyermek időközben iskolába került, ahol már nem a szabad rajzolásé a fő szerep, hanem az irányított kézmozgatásé.

Az ember keze is csontokból, inakból, és izmokból áll, amelyek nem megfelelő terhelés esetén megfájdulnak. Így aztán, főleg az elsős-másodikos gyerekek igen gyakran nem szeretnek írni.

Mit lehet tenni olyankor, amikor egy elsős gyerek egy egész oldal írnivalót kap házi feladat gyanánt természetesen másnapra, és sír, mert már fáj a keze a sok írástól, és még hátra van a mateklecke is, ahol a számokat kell azokba a kis kockákba belepréselni?

Képviseld a gyermeked érdekeit!

Én bizony elég sokszor mondtam neki, hogy ne írja meg a leckét, és a tanárral is közölnöd kell, hogy a te támogatásoddal nem írta meg a gyermeked a leckét, és hogy miért, különben az ő hátán csattan az ostor, oszály előtti megszégyenítés, kiabálás, fekete pont, kis egyes, és még sorolhatnám. Az ilyen “kínzóeszközöknek” már garmadája áll sajnos készenlétben, ne legyenek illúzióid.

Beszélgess a többi szülő (sors)társaddal is, és lépjetek fel együttesen. A házi feladat leginkább első és második osztályban, amikor a pici gyerekek egész nap amúgy is az iskolapadban ülnek, teljesen felesleges! Van, aki annyira radikális, hogy a házi feladatot úgy általában is egy teljesen felesleges dolognak tartja! És tényleg vannak olyan iskolák, ahol házi feladat nélkül is elég jól elboldogulnak!

De az biztos, hogyha választanod kell, a gyermeked a friss levegőn szaladgáljon, és játsszon a többiekkel, vagy bent írja a leckét, az elsőnek van inkább létjogosultsága!

A házi feladat hivatalos indoklása az, hogy amit délelőtt tanultak, azt még gyakorolják egy kicsit délután, hogy aztán a következő órán még jobban el tudják mélyíteni az anyagot, vagy tovább tudjanak menni.

De ha kicsit jobban odafigyelsz, hamar észre fogod venni, hogy a házi feladat elég gyakran nem ezt a szerepét tölti, be, hanem az órára betervezett, de el nem végzett munka az, amit feladnak, vagy szintén igen gyakran, egy teljesen új olvasmány az olvasókönyvből a hozzá tartozó feladatokkal együtt, mert egyszerűen el vannak maradva.

Ez az egyik biztos módja annak, hogy a gyerek túlterhelődjön az iskolában, és ily módon a tanárnak már nem az számít, hogy a gyerek örömmel tanuljon, örömmel olvasson, hanem az, hogy ki legyen pipálva a dolog.

Ahelyett, hogy a tanár egy “MIÉRT?” kérdés kíséretében fellázadna, visszatolná, hogy ez így nem megy, inkább a szőnyeg alá sepri a problémát. – Tisztelet a kivételnek. Mert azért akad bőven… Csak lehet, hogy nem pont a te gyereked fogta ki…

Ezt a prioritást kéne helyre tenni.