Szabadon Laár András után.

Laár Andrást nagyon szeretem. Egyszerűen zseniálisak a jelenetei, és az ott elhangzó “bölcselkedések”. Besenyő István egy ízben elmagyarázza a nagyérdeműnek, hogy mi a hülyeség, és mi nem az.

Érdemes rákeresni, és nevetni egy jót.

Szóval, tudjuk-e, hogy mi a fontos az életben, és mi nem az?

Az ember mindenféle dolgokkal, információkkal találkozik folyamatosan. Ezek szembejönnek velünk az utcán, a plakátokon, hirdetések, könyvek, újságcikkek, sőt akár még blogbejegyzések formájában is.

Ezeknek az információknak csak a töredéke olyan, amit érdemes egyáltalán tudomásul venni! És a tudomásul vett információknak szintén csak egy kis része az olyan, ami igazán fontos!

Egy metróhirdetést láttam a minap. A fejfájást reklámozta.

“Ha gyakran fáj a feje, az komoly betegség jele is lehet! Vizsgáltassa ki magát kezelőorvosával!”

Na, erre felkaptam a fejem. Mi is ez most?

Itt rémisztgetik az embereket a fejfájással.

És rájöttem arra, hogy mennyire fontos az a képesség, hogy kiválogassuk a lényeges információt a lényegtelenek tengeréből!

Aki ezt nem tudja, és megfájdul a feje egy meleg délutánon (merthogy jön a nyár, és a negyven fok – főleg a betonrengetegben), sőt visszatérően elkezd fájni a feje, akkor a reklám alapján joggal gondolhatja azt, hogy ki kell magát vizsgáltatnia, mert akár komoly betegsége is lehet. Nem így van?

Elmegy szépen az orvoshoz, és az orvos felír neki fejfájáscsillapítót. (Nem azt fogja mondani, hogy kérem magának semmi baja, csak ki van kissé száradva, úgyhogy pótolja vissza az elvesztett vizet, és a sót a testébe. Minimum 2 liter tiszta víz naponta! Érti? Mindennap! Minimum! Ennél csak több lehet! És most menjen haza, és igyon vizet!)

Aztán jönnek a baráti jótanácsok, pozitív gondolatok: Gizikének is csúnya migrénje volt az utosó éveiben…

Hát így éldegélünk.

De mi lenne akkor, ha képesek lennénk kiválogatni a fontos információkat a lényegtelenek tengeréből? Ez azt jelentené, hogy egyszerűen nem foglalkoznánk azokkal, amelyek nem viszik előre az életünket!

És boldogabbak lennénk! Sokkal boldogabbak!

Ez nem egy olyan dolog, amit az iskolában tanítani kéne? Nem kéne tanítani gyermekeinknek azt a képességet, hogy meg tudják különböztetni a lényegest a lényegtelentől? Nem kéne elárulni nekik, hogy nem mind arany, ami fénylik? Nem kéne megmondani nekik, hogy a fele sem igaz annak, amit naponta látnak, és hallanak? Ha egyáltalán ez fel sem merül, mint tény, akkor azt se fogja megérteni, hogy lehetséges-e egyáltalán a lényegest a lényegtelentől elkülöníteni.

Erről is szól az oktatás gyökeres átalakítása.