Már hallhattunk róla itt-ott, és talán értetlenkedve fogadjuk. De mégis, íme a pár perces film, ami bemutatja az alapértékeket, amelyeken a sikeres oktatási rendszer alapszik. És valóban lehetséges egy ilyen oktatási rendszert államivá tenni. Ajánlom minden jóakaratú embernek, akinek fontos gyermekeink jövője.

A következő rész a videó leírása, mert nem tudtam feliratozni.

Rövid bevezetés a finnekről, képek róluk, ahogy bolondoznak. Feleségcipelő verseny, vagy éppen: Ki tudja messzebb hajítani a mobilját?

Érdemes megfigyelni, hogy az interjú angolul készült, és mind a miniszter, mind az igazgatók, a tanárok és a gyerekek folyékonyan beszélik a nyelvet.

A finn oktatás szinvonala ugyanolyan alacsony volt, mint máshol, de ez nem tetszett nekik. (Régi képek iskolapadban alvó gyerekekről, és grafikon mutalása)

Ezért kitaláltak valami újat, és a gyerekek világelsők lettek.

De mégis, mit csináltak? Hogy érték el ezt?

Mindenekelőtt a finn oktatási miniszterrel találkoztam, aki elárulta a legfőbb titkot: “NINCS HÁZI FELADAT. Több időre van szükségük arra, hogy gyerekek lehessenek, hogy élvezzék az életet.”

Majd a középiskolások: 10-20 percet töltünk a házi feladattal.

A “házi feladat” fogalma elavult. Ezeknek a gyerekeknek annyi dolguk van az iskola után. Például, hogy együtt, vagy a családjukkal legyenek, sportoljanak, zenéljenek, olvassanak.

Mi van akkor, ha egy gyerek inkább fára szeretne mászni? Akkor fára fog mászni, de közben egy csomó érdekes rovarral találkozik, amiről másnap tudunk beszélgetni.

A gyerekek naponta 3-4 órát tanulnak, átlagosan heti 20 órát vannak iskolában, amiben az ebédidő is benne van.

Az elképedt riporter megkérdezi: És akkor hogy tanulnak meg mindent?

Az agynak is el kell lazulnia. Ha állandóan csak dolgoztatjuk, akkor leblokkol. Hosszú távon ennek semmi értelme.

Egész Nyugat-Európában finn gyerekeknek van a legrövidebb iskolanapjuk, és a legrövidebb tanévük – mégis ők a legjobbak.

A középiskolások felsorolják, ki milyen nyelveken beszél. Ez 2-3 a finnen kívül.

A standardizált központi felmérőknek semmi értelme, mert valójában a felmérők megírására készítik fel őket, nem igazi tudást kapnak. A tesztekre való készülés a gyerekek idejét olyan tevékenységektől veszi el, mint például zene, és a művészetek.

Elmagyarázzák, hogy a különböző tevékenységek, mint például a zene, a művészetek, a sütés-főzés, a PE: Personal Efficiency, stb, hogy fejleszti az agyat.

Olyan rövid ez az idő, amíg gyerekek lehetnek.

Riporter: “Ha a gyerekek nem írnak központi teszteket, honnan tudják, hogy melyik a legjobb iskola?”

Az oktatási miniszter válasza: “A legközelebbi iskola a legjobb… nem lehet más, mint a városközpontban található, mert Finnországban minden iskola egyenlő.”

Finnországban tilos fizetős iskolákat létrehozni.

Így aztán a tehetős családok gyermekei együtt járnak a szegényekkel. Együtt nőnek fel, és lesznek barátok. És ha majd gazdag felnőtt válik belőlük, kétszer meggondolják, kivel hogy bánnak.

Amikor a játszótér készült, az építész meghallgatta a gyerekek kívánságait, és olyan játékokat telepítettek, amilyet a gyerekek akartak.

Egy amerikai tanárnő meséli, hogy amikor gyakorlaton volt az USA-ban “azokban a bizonyos tankerületekben” (és itt mutatják, hogy vizsgálják át a gyerekeket a bejáratnál, és a tömött folyosót…), arra jött rá, hogy azt mondani nekik hogy ‘bármi lehet belőletek, ha megnőttök’, egyszerűen hazugság. És amikor eljött Finnországba, itt azt tanítja, amit a gyerekek tanulni akarnak, amit a jövőjüknek képzelnek el. A mondás, hogy ‘bármi lehet belőled’ itt sokkal közelebb van a valósághoz, mert a gyerekek mindennap ezt csinálják, és hatalmas erő van bennük.

Úgy tűnhet, hogy itt valami teljesen újat találtunk ki. De nem így van. Ezek eredetileg mind Amerikából származó ötletek.

Azt tanítjuk nekik, hogy önállóan gondolkozzanak, és a tanult anyaggal kapcsolatban is legyenek kritikusak. (ZsA: vagyis a gyerekek ne fogadjanak el mindent, amit a tanár mond nekik, hanem ők maguk győződjenek meg arról, hogy így van).

Tanár: “Arra tanítjuk őket, hogy boldogok legyenek. Tiszteljék magukat, és a többieket.”

Riporter: “Mi a fenét tanít maga?”

Tanár: “Matekot”

Riporter: “Szóval akkor a matektanárnak az a legfontosabb, hogy a gyermekek az iskolából kikerülvén boldogok legyenek?”

Tanár: “Igen”

Iskola igazgató: “Mikor van időd arra, hogy játssz, hogy a barátaid között szocializálódj, és emberi lényhez méltóan nőj fel? Körülöttünk annyi minden más is van, mint az iskola…. Azt akarom, hogy a gyerekek játsszanak.”

Megjegyzés: Azért érdekes tantárgy ez a PE: Personal Efficiency, személyes hatékonyság… nem?