Szorzótáblát sokféleképpen meg lehet jeleníteni. Leggyakoribb módja, hogy felírják a számok szorzatait 10 oszlopba, aztán meg lehet tanulni.

Másodikos korban azonban a gyerekek még nem tudják kezelni a számokat 100-as körben ennyire elvont formában. Be lehet velük magoltatni, de el fogják felejteni. Össze fogják keverni a hasonló számokat. Harmadikban még a kitűnő tanulókkal is elölről kell majd kezdenie a tanárnéninek az egészet.

Én személy szerint másodikban még nem is tanítanék még ilyesmiket, inkább a gyerekek számokkal kapcsolatos fogalmi megértését bővíteném, fejleszteném, hogy a gyerekek valóban megalapozott tudással vágjanak neki a harmadik-negyediknek.

Mivel jelenleg a rendszer olyan dolgokat is megkövetel, amelyre a gyerek még nem feltétlenül érett, kénytelenek vagyunk mi magunk valamiféle pluszt adni.

Minél több formában tudjuk megjeleníteni gyermekünknek a szorzótáblát, annál több esélyünk lesz, hogy megragad valami összefüggés benne. Majd a tanítás után szorzótáblás játékokat kéne vele sokat játszani. Nagyon sokat. Nagyon sokat. (Nekünk a MATHTERMINDS társasjátékcsalád segített, csak javasolni tudom – nem reklámozom, nincs velük semmilyen kapcsolatom, és jutalékot sem kapok, mielőtt rám húzná valaki a vizes lepedőt…) 

A 100-as felosztású lapon jelenítettem meg a szorzatokat. A gyerekek így egyszerre látják a számok elhelyezkedését, a 100-as számkör szemléltetése egybe van kötve a szorzatok szemléltetésével. Használjátok ezt a lapot puskának, ennek a segítségével oldjatok meg szorzós-osztós feladatokat, sőt a maradékos osztásnál is nagyon jó szemléltető eszköz. Előbb-utóbb a gyermeked emlékezni fog a szorzatok eredményeire, hiszen a táblát vizuális emlékezetével fel tudja idézni. A táblával való munka igénybe veszi a gyermek mozgását, a szemével történő keresést egy jól belátható mezőben. Ha közben hangoztatjuk is a számokat, akkor a hallás csatornája is igénybe van véve. Minél több érzékelési csatorna működik a tanulás során, az annál hatékonyabb.

(Kattints jobb gombbal a képre, és válaszd a kép mentése más néven lehetőséget. Mentsd le a gépedre, és nyomtasd ki!)

Ezt a háromszöget még tanáraim mutatták annak idején, amikor kisdiák voltam. A “T”-vel osztott háromszög belseje három mezőre tagolódik: egy felső szintre, és egy kettéosztott alsó szintre. Ez szemléletesen mutatja az összeadás-kivonás, illetve a szorzás-osztás feladatok során a számok helyét. Alsó tagozatban a tananyag sajnos nem veszi figyelembe a kisgyermekek gyengébb absztrakciós fejlettségét, és már olyan kifejezésekkel bombázza őket, mint “összeadandó, kivonandó, hányados”, és társai. Mivel ebben az életkorban a számolás alapjait nem elvont számokkal való műveletek során kéne megtanulni, hanem fizikailag kézbe fogható tárgyak segítségével, ahogy a Tanulás, és Kézírás c. könyvem egyik tanulási alapelvénél részletesen is kifejtettem, a gyerekeknek igen nagy nehézséget okoz, hogy a matek munkafüzetben megfogalmazott feladatokat egyáltalán megértsék. Például: “Pótold a hiányzó hányadosokat!” vagy “Keresd meg a hiányzó összeadandókat!” Az ilyen szándékosan hiányosra készített matekpéldáknál a háromszögbe beírt számok megmutatják, hogy mit kell tenni.

Példa: Δ – 56 = 93. Δ:

A háromszög két alsó mezője adja a felső mezőt, mint egy nagyon egyszerű piramisos számolójátéknál.

Ellenőrizzük egy nagyon könnyű példán:

2+3=5

A két alsóba kerül a 2, és a 3. A felsőbe jön az összegük, az 5.

Ezt most alakítsuk át a fenti példa szerint:

Δ – 2 = 3

Látjuk, hogy a két szám összeadásával kapjuk meg a hiányzót.

5 – Δ = 3

Itt a háromszög megmutatja, hogy a felső mezőben szereplő számból kell kivonnunk az egyik alatta levőt, hogy a helyes megoldáshoz jussunk.

Ez a háromszög a szorzásnál, és az osztásnál is így működik.

Nagyon jól szemlélteti, és ezáltal valóságosabbá teszi a matematikai műveletekhez már alsóban használt elvont fogalmakat, mint osztó, osztandó, szorzat, hányados, szorzó, szorzandó, összeadandó, kivonandó, amelyek értelmezése képezi legtöbbször a legnagyobb akadályt, és mégis emiatt kerülnek be az ellenőrzőbe az első rossz jegyek. Íme egy példa, hogy miért nem a valós tudást, valós képességet mérik az iskolában.